Szóval - én!  

51

 

Főoldal

Önéletrajz (bemutatkozás helyett)

Ugyanez bővebben

Írásaim

Galéria

Kapcsolat

Vendégkönyv - fórum

Linkek
 

 

 

Fél perc

Pech

Záróra

Nőnap

Önéletrajz

Anyák Napja

Este

Záróra után

Magamban

Nőnapra

Mit látok?

Október 4

Hétköznap

Ötvenesek

Születésnapomra

Anyák napjára

Még a Nap is

Fa alatt

Szülinapomra

Tükör

Mikulás

András bácsi

Antrax

WTC

Hemingvének szeretettel

Választások

51

Intolerancia

Versike

Csak egy pillanat

Tiltakozom

Vers a világról

Magány

Alapkérdések

Vasárnap reggel

dalunk

kérdés

Ennyi

Ötvenkettő
 

      

Éppen ma ötvenegy éve
Anyám öle kilökött.
A szülésznő unott arccal
tépte szét a köldököt,

fiú, mondta, egészséges.
A csap alá lógatott.
Hogy hol vagyok, hát afelől
már kétséget nem hagyott.

Elfogyott rólam az anyám,
és felmarta bőrömet a lét.
Mások vitték az enyémet,
én nem vettem el senkiét.

Lelkemet ostor csíkozza,
- arra nincsen ragtapasz.
Zord telekre rendre nyár jön.
Évek óta nincs tavasz.

Az, hogy a Világra cibáltak,
épp' ötvenegy éve volt,
és azóta soha, senki,
semmire sem válaszolt.


2003. február 12.

 



 

 

Fényképeim
versek, 2000 - 2003

- Előszó

- Ujjgyakorlatok

- Elmentek

- Szóval én!

- Ennyi

- 2008:   Ujj- és stílusgyakorlatok

- Egy izgalmas krimi:

 Macska a barázdában I.

Macska a barázdában II. (Hasadó kutyabőr)

Kécza Sanyi barátom és volt matróztársam útiemlékei