Szóval - én!  

Záróra

 

Főoldal

Önéletrajz (bemutatkozás helyett)

Ugyanez bővebben

Írásaim

Galéria

Kapcsolat

Vendégkönyv - fórum

Linkek
 

 

 

Fél perc

Pech

Záróra

Nőnap

Önéletrajz

Anyák Napja

Este

Záróra után

Magamban

Nőnapra

Mit látok?

Október 4

Hétköznap

Ötvenesek

Születésnapomra

Anyák napjára

Még a Nap is

Fa alatt

Szülinapomra

Tükör

Mikulás

András bácsi

Antrax

WTC

Hemingvének szeretettel

Választások

51

Intolerancia

Versike

Csak egy pillanat

Tiltakozom

Vers a világról

Magány

Alapkérdések

Vasárnap reggel

dalunk

kérdés

Ennyi

Ötvenkettő
 

      


Elhallgat a zongora.
Utolsót pendül egy gitár.
A tükör kopott foncsora
fesli a fényt. Bezár a bár.

A forgószék kopott bőrülése
tested nyomától ékesebb.
Végigsimítom. Váltva felszakad,
és heged lelkemen a seb.

Messzebbről néztelek az éjjel.
Kacagtál, ragyogtál megint.
Te - élsz, de engem, érzem,
a forduló Kaszás köpenye meglegyint.

Megcsókolom a bőrülést,
- de az már csak dohányszagú.
Ha meghalok, szépségedről
elmegy az utolsó tanú.


2002. január 20.



 

 

 

Fényképeim
versek, 2000 - 2003

- Előszó

- Ujjgyakorlatok

- Elmentek

- Szóval én!

- Ennyi

- 2008:   Ujj- és stílusgyakorlatok

- Egy izgalmas krimi:

 Macska a barázdában I.

Macska a barázdában II. (Hasadó kutyabőr)

Kécza Sanyi barátom és volt matróztársam útiemlékei